Moldova György
1934. március 12-én
született Budapesten. A Szent László
Gimnáziumban érettségizett, a Színház- és
Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára
járt.
Diplomáját csak 1986-ban vehette át: 1957-ben
letett államvizsgái után ugyanis
diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát,
amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának
olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os
forradalomban és szabadságharcban játszott
szerepéért letartóztatták, az új osztályfőnök
ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson
témát, amire ő nem volt hajlandó.
A Főiskolát otthagyva bányásznak állt, ezután
még több kétkezi munkát is kipróbált, volt
kertész, konzervgyári munkás és javítóintézeti
nevelő, úgyhogy “alulnézetből” is megismerte
az életet. Éppen kazánszerelő volt, amikor egy
munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai
rábeszélték, hogy írjon meg egy
forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt
egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott
ragadt dramaturgként, 1964-től szabadúszó
volt.
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent
meg, és nyomban a közönség kedvencévé tette.
Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek
közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek
közepén a Ludas Matyi című élclap és a Magyar
Nemzet című napilap munkatársa volt. Rendkívül
termékeny író volt, félszáznál több
szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve
jelent meg, több mint tízmillió általa írt
könyv kelt el, és több színdarabját is
bemutatták.
Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a
külváros világa volt, későbbi regényeiben
morális hevület fűtötte hősök mondják ki
erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi
témákat is, például a Negyven prédikátor a
hitükért gályarabságot szenvedő protestáns
prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről
szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a
társadalmi fonákságokat és a közélet
romlottságát ostorozta.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és
szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez
szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az
anyagot, olykor hónapokat töltve az adott
területen. A maga korában revelációként hatott
a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje
megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A
tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése –
utóbbi miatt rasszizmussal is
meggyanúsították.
Megítélése vegyes: sokan a volt rendszer
kritikusát látták benne, mások – főként utólag
– úgy vélekednek, hogy annak inkább
apologétája volt, megkérdőjelezik szociológiai
módszereit, forráskezelését. Moldova soha
semmilyen politikai pártnak nem volt tagja,
baloldali rokonszenvét azonban soha nem
titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár
Jánosról írott munkája, és sarkos kijelentései
is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadta
az egykori pártfőtitkár bűneit, akit “proletár
szentnek” is nevezett. A világ talán legtöbbet
focizó írója, a Szocreál, később Hunreál
jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert
ahhoz nem kellett ész, csak erő.
A József Attila-díjat 1973-ban és 1978-ban is
megkapta (a kitüntetést 1957-ben nem vette
át), 1983-ban Kossuth-díjas lett, később
megkapta a Prima Primissima díjat, a
SZOT-díjat, a Nagy Lajos-díjat, a
Maecenas-díjat, a Karinthy-gyűrűt, az
MSZOSZ-díjat és a tiszteletbeli vasutasnak
járó Arany Sípot.
A rádiókabaréban felolvasott humoros
történeteinek poénjaiból szólás lett; szavai
szerint már életében két utcát is elneveztek
róla: a Szép utcát és a Mester utcát.
