2022.06.23 15:28
Itthon most újra támadják, de szerte Európában számos
történelmi, ezer- vagy akár kétezer éves tisztség és
elnevezés él a különböző országokban. Tartson velünk a
vajdaságok, zsupánok, prefektusok és királyi
megbízottak világába – vagyis Európába!
Emlékezetes, kedden alaptörvény-módosítást
kezdeményezett a nagyobbik kormánypárt, miszerint
a történelmi hagyományok tisztelete okán
a megye helyett vármegye, a kormánymegbízott
titulusa pedig főispán lenne.
Anakronizmus vagy folytonosság?
A kérdés értelemszerűen az ellenzék bősz bírálatát
váltotta ki: a visszanevezés kapcsán a leghevesebb,
általában baloldali ellenzők rendszerint a
Kádár-korszak feduálisozós-fasisztázós
narratívájával jöttek-jönnek, de némiképp a
jobboldali véleményformálókat is megosztotta (elég
csak házon belül lapunk munkatársainak
különvéleményeire gondolni – Rajcsányi Gellért
mellette, Kovács Gergő ellene foglalt állást), s
egyébként magán a kormányon belül is az ötlet
ellenzőjeként tűnt fel Lázár János építési és
beruházási miniszter.
E cikknek nem célja állást foglalni, mindenesetre
az időbeli perspektíva mellett (ami remekül
megismerhető Nánay Mihály, a Rubicon Intézet
tudományos főmunkatársa interjújából) mellett
szeretne felvillantani egy térbelit. Meglepő lehet,
de ha visszaállítják a főispáni tisztség nevét,
egyáltalán nem csak Magyarországon lesz jelen holmi
– Pozsonyi Ádám ironikus szavaival élve – „feudális
úri flanc”, és korántsem csak a demokráciaféltők
által kockázatosnak ítélt országokban. Sőt.
Királyok, hercegek, grófok
Kezdjük talán azzal a meglepő ténnyel, hogy
az Európai Unióban öt ország trónján ül
király vagy királynő.
Ezek Belgium, Dánia, Hollandia, Spanyolország,
Svédország. Ide sorolható persze az EU-n kívüli
Nagy-Britannia – God save the Queen! – és Norvégia
is.
Hercegek, nagyhercegek ülnek Andorra, Monaco,
Luxemburg és Liechtenstein trónján, valamint Vatikán
államfője maga a római pápa: a kétezer éves
intézménynél az erre hajlamos történelemszemlélet
szerint anakronisztikusabb jelenség nem is létezhet
talán.
Természetesen ezek az országok alkotmányos
monarchiák, vagyis a király, illetve a herceg
szerepe éppen úgy alapvetően protokolláris, mint egy
átlagos köztársasági elnöké (kisebbséget alkot e
téren Franciaország, Portugália és Románia, ahol
félprezidenciális – félelnöki – köztársaság van,
vagyis az elnök és a kormányfő osztozik a
hatalmon).
Emellett érdemes megemlíteni, hogy számos
országban
az egykori (általában a világháborúk után
előzött) királyi család tagjai továbbra is
aktívan politizálnak
demokratikus keretek között, elég talán a több
országban is politizáló Habsburg Ottó, az öt éve
elhunyt Mihály román király, a szerb elnökjelöltként
is indult Karadjordjević-dinasztiából való Erzsébet
példáját – de ne feledkezzünk meg a kalandos életű
albán Leka királyról, aki tényleg megpróbálta
visszaszerezni a trónját a kilencvenes években.
Bulgária utolsó királya, II. Simeon, polgári nevén
Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki pedig konkrétan
demokratikus politikusként tért vissza hazájába,
melynek miniszterelnöke volt 2001 és 2005
között.
Tartományok valának
Mivel az EU (egyelőre) békén hagyta az egyes
országokban organikusan létrejött területi
egységeket, csupán föléjük rajzolt egy sajátságosan
kialakított, egységes fejlesztési régió-rendszert,
az erős történelmi hagyományoknak köszönhetően
Európa ezen a téren is rendkívül sokszínű maradt. És
lépten-nyomon felötlenek a történelmi elnevezések,
titulusok.
Például a tartományok. Ezek általában a latin
provincia szó helyi fordításaiként jelennek meg.
Tartományok (franciául: province, hollandul:
provincie) vannak Belgiumban, élükön kormányzókkal
(gouverneur mindkét változatban) – ami magyar
viszonylatban kontextustól függetlenül a főispánnál
is hevesebb reakciókat válthatna ki az ellenzőkből
(Egyébként Észtországban és Litvániában is kormányzó
– maavanem és apskrities virsininkas – áll a megyék
– maakond és apskritys – élén).
Hollandia is tartományokra (provincie) oszlik, ezek
élén azonban nem más (kivéve Limburg tartományt,
ahol kormányzó, gouverneur van), mint
a még inkább köztársaságpárti-pukkasztó nevű
királyi megbízott (Commissaris van de Koning)
áll.
Ugyancsak republikánusborzoló lehet a lengyeleknél
működő, tartománynak megfelelő szintű, középkori
eredetű nevű vajdaságok (województwo) neve.
Közigazgatási kerületként fordítják, de a Ciprusi
Köztársaság eredeti jelentése szerint tartományokra
(επαρχίες) van felosztva, csakúgy mint a finnből
régiókként fordított, szó szerint „tartományi
egyesületet” jelentő maakunnan liittók.
Éppen fordítva áll egyébként a helyzet a két német
nyelvű államban. A magyarul sokszor tartományokként
fordított osztrák és a német közigazgatási egységek
valójában előbbiben „szövetségi ország”
(Bundesland), utóbbiban simán „ország” (Land)
megnevezéssel futnak.
Grófság, vármegye és vezetői
Tartomány (provincia) az elnevezése az autonóm
közösségek szintje alatt elhelyezkedő, megye-szerű
területi egységeknek a spanyoloknál és az
olaszoknál.
Bár az Egyesült Királyság elhagyta az EU-t, velük
nem foglalkozunk, az írek viszont maradtak, így
feltétlenül érdemes lehet megjegyezni, hogy bár
hajlamosak vagyunk simán megyének fordítani az angol
countyt, azért a normann eredetű szó szerint
továbbra is azt jelenti, hogy grófság (írül:
contae).
És akkor jöjjenek a további történelmi
finomságok
(vigyázat, a főispán közeleg)!
Az ókori latin eredetű prefektus intézménye
Franciaországban és Romániában is létezik
(préfecture és prefectura, élén a tehát a
franciáknál préfet, a románoknál prefect). Utóbbiban
tényleges hatalommal is bír, és Bukarest
rendszeresen tör borsot a magyar többségű vagy
jelentős magyar kisebbséggel bíró erdélyi megyék
lakóinak orra alá, hogy dafke románokat nevez ki a
pozícióra.
Horvátországban és Szlovéniában zsupánság
(županija) a megye neve, szintén középkori eredetű
elnevezés, kábé a vármegye magyarul,
Horvátországban
ennek élén a mai napig nem más áll, mint a
zsupán (župan) – vagyis: az ispán.
Érdekesség, hogy bár a szó eredetéről a mai napig
viták folynak, tudniillik, hogy szláv, türk-avar
vagy más eredetű, az egészen biztos, hogy a magyar
államszervezet egyik alapfogalma, az ispán
elnevezése is innen ered. Szomszédainkban tehát
jobban fennmaradt a Magyar Királyság hagyománya,
mint a mai Magyarországon – eddig.
Veczán Zoltán
mandiner.hu
