Az új parlamentbe már be nem választott
Bencsik János
korábbi független képviselő olyan javaslatot
nyújtott be a nyugdíjrendszer átalakítására, amely
szerinte az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb
társadalmi igazságtalanságát orvosolná.
A javaslat szerint az 1970. január 1. után
születettek nyugdíját 2035-től legfeljebb 95
százalékban folyósítanák a hagyományos
munkanyugdíjelv szerint, legalább 5 százalékát
(később akár 40-60 százalékát) viszont szülői
nyugdíjrészként kapnák.
A szülői nyugdíjrészre való jogosultságot olyan
pontrendszer szabályozná, amely a felnevelt
gyermekek legmagasabb iskolai végzettségének
magasabb fokát a szülői nyugdíjrész összegét
pozitívan befolyásoló tényezőként veszi
figyelembe. Az indítvány indokolása kiemeli, hogy
a magyar nyugdíjrendszer diszkriminálja a
gyermekes szülőket a gyermektelenekkel
szemben.
A javaslattevő szerint a gyermeknevelési
erőfeszítések nélkül a nyugdíjrendszer nem is
létezhetne, hiszen a nyugdíjkifizetéseket az idős
korosztály által korábban felnevelt aktív
adófizetők hozzájárulásai biztosítják. Szerinte a
nyugdíjra egy humántőke-befektetés hozamaként kell
tekinteni, ahol a befektetés a gyermekekre
fordított pénz, idő és energia volt, a hozam pedig
a felnevelt generáció által folyósított nyugdíj. A
méltányosság elve megköveteli, hogy a hozamokat
(azaz a nyugdíjakat) aszerint osszuk el a
befektetők (azaz a nyugdíjasok) között, hogy
milyen mértékben járultak hozzá a befektetési
ráfordításokhoz – hangsúlyozza az indoklás. A
nyugdíjrendszer gyermekfüggővé tételére irányuló
exképviselői indítvány azonban legalább hét
területen ingoványos alapokra épít.
Nyugdíjfilozófiai probléma
A világon 1891, Magyarországon 1927 óta létező
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek
társadalmasították az idősekről való gondoskodást,
vagyis gazdasági kényszerek következtében levették
a családról ezt a tradicionális terhet. A
nyugdíjas szülőkről való egyéni gondoskodás
elvének visszacsempészése a rendszerbe olyan
elképzelés, amely a pre-bismarcki időkbe fordítaná
vissza a nyugdíjrendszer működését. A gyermekre
Magyarországon a szüleik tekintetében már most
kettős terhelés hárul: egyrészt a
társadalombiztosítási járulékfizetési
kötelezettség, másrészt a kötelező szülőtartás,
amelynek értelmében a rászoruló szülőről a
nagykorú gyermek köteles gondoskodni.
Evolúciós aggály
A gyermekek felnevelésére fordított energiát a
felnőtt gyermeknek nem a szülei részére, hanem az
ő gyermekei, vagyis az unokák részére kell
visszaadnia az evolúció – a fennmaradás –
alaptörvénye szerint, ennek szellemében ráadásul a
nagyszülő nemhogy nem von el forrást a
gyermekétől, hanem kifejezetten segít az unokák
felnevelésében. A való világban nem két elkülönült
nemzedékről (gyermekek és szülők), hanem három
nemzedék (unokák, gyermekek és szülők) gördülő
bizalmi viszonyáról van szó. És nem külön-külön
családi tükrökben, hanem összesített nemzedéki
tükrökben kell látni a jövedelemtranszfereket és
időbeli lefolyásukat.
Nyugdíj-finanszírozási félinformáció
A nyugdíjak fedezetét nemcsak a dolgozók
keresetét terhelő társadalombiztosítási járulék,
hanem a befizetett munkáltatói szociális
hozzájárulási adó és szükség szerint az általános
adóbevételek teremtik meg, így félrevezető azt a
látszatot kelteni, hogy a nyugdíjak csak a
dolgozók járulékfizetésétől függenek.
A nyugdíjrendszer működését érintő
tévedések
Az anyai erőfeszítéseket most is figyelembe veszi
a nyugdíjrendszer, erről tévedés megfeledkezni.
Legfőképpen a nők kedvezményes nyugdíja révén,
amely a világon egyedülálló módon olyan korhatár
előtti teljes öregségi nyugdíj, amelyet nem terhel
semmilyen levonás. A nyugdíjrendszer más módon is
kedvezményezi a nőket, miután ők hosszabb ideig
élnek, vagyis hosszabb ideig kapják az öregségi
nyugdíjukat, mint a férfiak, mégsem érvényesítenek
a nyugdíjukban semmilyen csökkentést, amely a
hosszabb élettartamot tükrözné.
A nők várható további élettartama a jelenlegi
tényleges nyugdíjba vonulási életkorukban (a nők
kedvezményes nyugdíja miatt ez 62 év) átlagosan
csaknem 21 év, a férfiaknál viszont (az idén
érvényes nyugdíjkorhatáruk, a 65 év
betöltésével) csak alig több mint 14 év.
Tehát egy nő átlagosan majdnem hét évvel tovább
kapja a nyugdíját, mint egy férfi. Még tovább
növeli a hölgyek időskori nyugdíjelőnyét az
özvegyi nyugdíjuk. Miután a férfiak korábban
halnak, az özvegyi nyugdíjasok 85 százaléka nő. A
nyugdíjrendszer szolgálati időként ismeri el a
gyermeknevelésre kapott ellátások (gyes, gyed
stb.) folyósítási időtartamát, s miközben az
ellátások jellemzően alacsony összege lerontaná a
nyugdíj alapját képező életpálya
átlagkereset-összegét, a nyugdíjtörvény kizárja
ezt a kockázatot, mert az ellátások összegét csak
akkor engedi figyelembe venni, ha az kedvezőbb
nyugdíjösszeget eredményezne.
Ha olyan módon szeretnénk kedvezményezni a
szülőket, hogy ne kuszálódjon még jobban össze a
nyugdíjrendszer egyébként is agyonkomplikált
működése, akkor itt érdemes beavatkozni, és
például a gyes folyósítási tartama alatt ne a gyes
28 500 forintos összege, hanem a mindenkor
érvényes magyar nemzetgazdasági átlagkereset
összege számítson bele a nyugdíj alapját képező
életpálya-átlagkeresetbe.
Az Alaptörvény-ellenes megkülönböztetések és
méltánytalanságok kockázata
A Bencsik-javaslat megkülönbözteti a nőket
aszerint, hogy szültek-e vagy sem gyermeket
(függetlenül attól, hogy ennek milyen okai
vannak), egy vagy több gyermeket szültek-e, ha két
vagy több gyermeket neveltek ugyan, de a
gyerekekből nem lett rendes járulékfizető polgár
Magyarországon, vagy lett ugyan, de kivándoroltak,
vagy tartós külföldi munkavállalásra rendezkedtek
be. Az is súlyos megkülönböztetés forrása lenne,
hogy a változó szülői összetételű patchwork
családokban felnőtt saját, mostoha és nevelt
gyermekek után melyik – édes, örökbefogadó,
mostoha vagy nevelő – szülőnek milyen jogosultsága
keletkezhetne. Ráadásul mindez hogyan lenne
összhangba hozható a kötelező szülőtartás
rendelkezéseivel, amelyek Damoklész kardjaként már
ott függenek a gyermekek feje felett?
Nyugdíjszámítási nehézség
Hogyan lenne megállapítható a szülői bónuszpont
vagy bármely más, szülői nyugdíjrészre vonatkozó
jogosultságot eredményező jellemző pontos értéke,
ha csak a nyugdíjigénylés pillanatában derülhet
ki, hogy a gyermek rendes „közjószágként”
viselkedett-e addig, vagyis megfelelően fizette-e
itthon a járulékokat? További kérdés, hogyan lenne
mérhető a gyermeknevelési házimunka olyan
összegszerű mértéke, amely meghatározná a
bónuszpont vagy hasonló jellemző alapértékét? És
hogyan lehetne kezelni azt a súlyos kockázatot,
hogy a javasolt változás miatt ellenérdekeltté
válhatnak a járulékfizetők a pénzbeni járulékok
befizetésében?
A nyugdíjrendszer valóban égető gondjainak
megoldásáról elviszi a fókuszt a gyermekfüggő
nyugdíjrendszer koncepciója
Legalább két – valódi – gondot volna szükséges
azonnal orvosolni: egyrészt azt, hogy a
nyugdíjmegállapítás évétől méltánytalanul nagy
mértékben függ a nyugdíj összege a valorizáció
jelenlegi eljárása miatt, másrészt azt, hogy a
csak inflációtól függő nyugdíjemelés hármas
átalakításra szorul, amelynek eredményeként a
nyugdíjemelés vegyes indexálásra épülve a
nyugdíjmegállapítás évétől függő valorizációs
korrekciót és a nyugdíj nagyságától függő
szolidaritási jövedelemtranszfert is
tartalmazna.
fotrrás: nyudijguru.hu / VG.hu
