Azon pörög az internet népe, hogy már megint el
akarják terelni a figyelmünket valamiről. Mert
az nem lehet, hogy csak úgy, minden látható
haszon nélkül égessék magukat a tekintetes urak,
hülyét csináljanak magukból, és még azt sem
bánják, ha röhögünk rajtuk. Kocsis Mátéról
gondolhatunk bármit – gondolunk is –, de azért ő
sem annyira ostoba, hogy komolyan gondolja ezt a
vármegyés törvényjavaslatot. Hogy a megyék
helyett a jövőben vármegyék legyenek. Meg
főispánok, ahogyan egy másik előterjesztés
nyomán átneveznék a kormánybiztosokat.
Gyanús, mondják az okosok, akik láttak már
karón varjút. Nagyon gyanús. Ezek valami nagy
gazemberségről akarják elterelni a
figyelmünket. Gumicsontország lettünk, az Ezer
Gumicsont országa. Azt akarják, hogy a
vármegyék miatt szörnyülködjünk, és ne azon,
hogy egy friss felmérés szerint mi vagyunk az
Európai Unió második legszegényebb országa.
Már csak a bolgárok élnek rosszabbul nálunk,
ők is csak, ki tudja meddig.
Tekintetes uramék odafenn azt találták ki
nekünk, hogy inkább a főispánokon pörögjünk,
gyártsuk a mémeket a vármegyékről,
szórakoztassuk magunkat és egymást, minthogy a
gyenge forint miatt őket okoljuk. Pedig,
rázhatnánk az öklünket bevásárláskor, mert
hetente drágulnak az árak, amire az egyik
méltóságos miniszter azt találta mondani, hogy
azért drága minden, mert tavaly olcsó
volt.
Valójában Nagy Márton – ő az említett
méltóságos miniszter – szintén egy emberarcú
gumicsont, aki azért kénytelen hülyeségeket
mondani, mert akkor nem azon rágódunk, hogy az
egészségügyben folyamatosan nőnek a
várólisták. Rágódjunk inkább a vármegyéken és
a főispánokon, mintsem azon pörögjünk, hogy a
rezsicsökkentés valójában parasztvakítás, az
önkormányzati választást egy füst alatt
akarják elcsalni az EU-választással,
ellehetetlenítik a népszavazást a Fudan
Egyetemről, beintenek a pedagógusoknak,
adrenalin-lökettel fizetnék ki a tűzoltókat és
amíg mi a pitiáner perpatvaraikon pörgünk,
kivezetik az országot az Európai
Unióból.
Van baj bőven, és a java még csak ezután jön.
A drágulás nem áll meg, az országok
rangsorában egyre hátrébb csúszunk, ha
külföldön járunk, emberemlékezet óta nem ért
ilyen keveset a pénzünk, már nem dicsőség,
hanem szégyen magyarnak lenni. Az apa férfi,
az államadósság nő.
Ezért kellenek a vármegyék, a főispánok és a
többi árvalányhajas, álságos gumicsont. Ezt
vállalta Kocsis Máté, erre szerződtették Nagy
Mártont, erre tartják Semjén Zsoltot, Kövér
Lászlót és mindenki mást, akiken –
szörnyülködés helyett – röhögni
szoktunk.
Nem volna ezzel baj, ám észre sem vesszük,
hogy a gumicsontok idővel valósággá válnak.
Tekintetes uramék odafent az udvarban, addig
ismételgetik a hazugságaikat, hogy néha már
maguk is elhiszik, amit mondanak.
